Régi idők...
Nagyszüleinktől sokszor hallottunk olyan történeteket, talán főleg a vidéki élet viszontagságainak felelevenítésekor melyek azt próbálták velünk elképzeltetni, milyen volt az élet 50-100 évvel ezelőtt. Ők valóban megélték, de mi akik "meséiket" hallgatjuk úgy gondolom sosem élhetjük át úgy ezen történeteket ahogyan az valójában volt. Nagyrédén meglepően nehéz olyan épületeket de egyáltalán kézzel fogható tárgyakat fellelni melyek az akkori időket igazán átélhetően tükrözhetnék számunkra. Ez talán annak köszönhető, hogy településünk mára eljutott egy olyan fejlettségi szintre mely ilyen vonatkozásban már nem tekint vissza a múltba. És ez így természetes. Sokszor elgondolkodom azon, látva egy sokat megélt idős nénit vagy éppen bácsit, vajon miként éli meg jelen életének kísérő körülményeit? Hogyan tudja azt elfogadni, hogy régen még padló sem volt a házban és a vizet is kútról hozták vödörben, manapság pedig (főként ha gyermekeikkel, unokáikkal élnek) telefon, plazma TV, és egy olyan furcsa "TV" melynek segítségével egy perc alatt elmegy a levél valami meg nem jegyezhető nevű dolog segítségével a szomszéd országokba vagy másik kontinensre is.
A képen a nagyrédei "Zsellérház" látható mely jelenleg egy pici múzeum ici-pici ablakokkal